Sziasztok!
Én még nem írtam a blogra, de most rám hárult a feladat,
hogy meséljek egy kicsit a szerda délelőtti programunkról. Először is, hogy ki
is az a falugazdász, korábbi nevén gazdajegyző? Ő tud mindent a környék
agrárvállalkozásairól, segít az önkormányzatok gazdaságfejlesztési
pályázatainál, és ismeri az egész kistérség gazdasági helyzetét.
Szóval Imi, Beni és én elindultunk Pali bácsival 9-kor
Encsre, 10-re oda is értünk. (Örömmel tapasztaltuk, hogy ez tényleg város,
értsd: Interspar volt az út mellett! :-D )
Előzőleg megtudtuk, hogy az úr nem szívesen osztja meg velünk,
amit tud, így kicsit nehézkesen indult be a beszélgetés, de Pali bácsi ügyes
kérdéseinek köszönhetően beszélgetőpartnerünk nemsokára feloldódott.
Ezt talán segítette az is, hogy Imi elmondta, ők is zöldséget
termesztenek, és a vadászat is szóba jött, ezáltal sikerült közös pontot
találni. (Bár falugazdászunk nézetei szerint ennek fő része az ölési
szenvedély, ami ellen először Imi persze tiltakozott, felsorolva a vadászat
szépségeit. Hát én nemtom, döntsétek el Ti!)
Sok érdekes dolgot megtudhattunk, íme néhány azok közül, ami
az én emlékezetemben megmaradt:
Hallottunk egy Baktakék határában lévő hatalmas, állami
pénzből több 100 milliókkal is támogatott beruházásról, ami tönkrement, és a
hatalmas hűtőházból lopkodják a réz vezetékeket, ezáltal nemsokára
használhatatlan lesz.
Kisebbségi vállalkozás nincs a környéken (építőipari és
egyéb van, de agrár nincs).
Nagyon nehéz, hogy ilyen bonyolult a támogatási rendszer, a
vállalkozónak sok szabályt és előírást kell betartania, sok plusz feladatot
vállalnia.
Falugazdász urunk beajánlott minket az ináncsi polgármester
úrnál, vele azonban nem tudunk találkozni a héten, mert nagyon elfoglalt.
Összességében vagy bő 2 órát beszélgettünk vele, és bár
nagyon érdekes volt, számomra kicsit lehangoló is, mert én nem éreztem rajta a
hatalmas és tenni akaró lelkesedést, amit kevés embernél ugyan, de már
tapasztaltunk.
Hazafelé a kocsiban beszélgettünk a vállalkozási
nehézségekről, és előjött a földbirtoklás magyar szabályozása.
A kárpótláskor sok olyan ember is kapott földet, aki nem
értett a műveléséhez, mert már kiveszett a családból ez a tudás. Ezeket a
földeket azonban nem adták el, hanem megtartották. Azóta eltelt évek alatt, a
tulajdonos esetleg a túlvilágra költözött, földjét 2,3,10 utódjára hagyva. S
természetes módon manapság az emberek nem feltétlenül ott élik le az életüket,
ahol megszülettek, sokan elköltöztek, vagy talán nem is tartják számon, hogy
van területük. Így elképzelhető, hogy egy 25 ha-os területnek, akár 30, vagy
több gazdája legyen. Gondolhatjátok, hogy így egy 250 ha-os legelő bérléséhez
hány ember hozzájárulására van szükség. (egy kis gyors számolás: 300!!! )
Aminek a fele, lehet hogy Amerikában,
vagy Ausztráliában, vagy Új-Zélandon, vagy az Antarktiszon van!
Hát ez nem növeli a vállalkozási kedvet a kistérségben.
Ilyen és ehhez hasonló fajsúlyos kérdések megvitatásával
töltöttük a délelőttöt, ami számomra nagyon tanulságos volt.
Szép napot, nekem az lesz!
üdv: Zsófi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése