Keddi összefoglaló

Kedden délelőtt útnak indultunk, hogy meglátogassunk két, egymással kontrasztban álló települést; Abaújszolnokot, Gagyapátit és Csenyétét.

Abaújszolnok első emléke 1256-ból származik. A szolnoki nemesek földje volt, 1256-ban Nyéstával volt határos. Egykoron a történelmi Abaúj vármegyéhez tartozott, amely a nevét az Aba nemzetségről, illetve az általuk épített Abaújvárról kapta. A török hódoltság idején elnéptelenedett, Rákóczi telepítette be ruszinokkal. A falut többnyire romák lakják, jellemző a lakosokra a mély szegénység, melyből nem tudnak kitörni. Ugyan található a faluban egy ún. kulcsos ház, mely a turistáknak szolgálna ingyenes szálláshelyül, azonban abból a falakon kívül nem maradt semmi, sok helyen még a falat is kilopták. Megkerestük Marika nénit, a kedves helyi idős hölgyet, aki a templom kulcsát őrzi. Megmutatta nekünk a görögkatolikus templomot, melybe mindössze már csak hárman-négyen járnak. A templom rendkívül szép, azonban legutoljára több, mint 50 évvel ezelőtt restaurálták és ez meglátszik; a falak sok helyen rendkívül repedezettek, de még sincs azért válságos állapotban. Marika néni énekelt nekünk egy ruszin vallási dalt, melyet még az ő ősei tanítottak neki. Elmesélte, hogy a templomból megpróbálták "kijátszani" a Szűz Mária oltárt, de ő megakadályozta. Féltve őrzi a templom minden kincsét.

Fő Tér, Gagyapáti

Gagyapáti, avagy "tündérország" egy törpefalu, a maga kb. 20 bejelentett lakosával. Ez az egyik település a háromból Magyarországon, melyen 2002 és 2006 között egyetlen bűncselekmény sem történt. A faluba belépve tényleg olyan érzése támad az embernek, mintha tündérországba érkezett volna. Sehol egy lélek, madarak csiripelnek, rendezett, takaros kis házak, kertek fogadják az arra látogatót, a domboldalon színes virágok nyílnak és a nyárfa termését úgy fújja a szél, hogy az embernek olyan érzése támad, hogy nyáron havazik és álomvilágban él, mindezt tudatmódisító szerek nélkül. A faluból minden nap összesen 2 busz indul, egyik reggel 7-kor, a másik délután 4-kor, kisebbség nem lakja.

A csenyétei református templom 

 Lassan azonban leereszkedünk a fellegekből és nagyot koppanunk a talajon; Csenyétét is bemutatnám. Magyarország legszegényebb településén kb. 500 fő él, ez a szám azonban évről évre több tucatnyival gyarapodik, 2 család kivételével mindenki roma származású. A zsákfalu festői környezetben fekszik (feküdt), régen erdők szegélyezték a falut, mára azokat kivágták és eltüzelték. Alapítványi házakat építettek a faluba a jobb életkörülmények biztosítása érdekében, ottjártunkkor, 3 évvel az átadásuk után a beton alapot alig lehetett megtalálni; lebontották az egészet. A hivatal be van deszkázva, rajta megtépett magyar zászló fityeg. Előtte a postaláda széttörve. Mögötte a domboldalon református templom düledezik, nagy nehezen átvágjuk magunkat a rekettyésen és megközelítjük. Belépünk és megdöbbentő látvány fogad. A templomból a falakon és az Úr Asztalának egy lábán kívül nem maradt semmi. Se padló, se mennyezet, se ablak, se oltár, se padok, semmi. A falak telefirkálva, a keresztlécek füstölgönek, le vannak szakadva, előző nap valaki felgyújthatta. A falut körbejártuk, épp egyik ház tetőszerkezetét bontották/lopták le, a gyerekek vagy az iskolában voltak, vagy az utcán szaladgáltak, de barátságosan fogadtak minket, akárcsak a felnőttek. A faluban működik egy uzsorás is, akinek ingatlanja közép-felsőosztálybeli kinézettel rendelkezik. Tavaly ottjártunkkor a náluk sörre elköltött pénzünket ott helyben adták kölcsön. Miután eleget láttunk az "ellenpéldából", hazaindultunk.

Délután a túra utolsó előtti szakaszának a bejárása folyt, mely elmondások alapján az eddigi legszebb panorámát kínálta. Mindössze egy rövid, összekötő szakasz maradt és azzal el is készül a Krasznokvajda közeli túra!