Köszönjük, Krasznokvajda!

Rendkívül gyorsan elszállt ez a rövid hét, amit Krasznokvajdán és környékén töltöttünk.
Hiába az egymillió fénykép, videó és írás, amit készítettünk, az élményeket, amiket szereztünk, ugyan megpróbáljuk minél jobban átadni, de ez valamilyen szinten lehetetlen; ezt át kell élni. Budapestről kiszakadva a  gyönyörű táj, a hangulat, a nyugalom rendkívül sokat jelentett számunkra. Nyilván mindegyikőnk töltött már el időt kisebb falvakban, községekben, de Krasznokvajdának és a környező településeknek van egy egyedülálló, mesés hangulata, melyet a helyiek őriznek, ápolnak, de talán kissé alulértékelik. A közösség, a mindenhol segítőkész és barátságos emberek, a szívélyes fogadtatás felbecsülhetetlenül sokat ér, akárcsak a közelben megtalálható természeti, történelmi látnivalók, érdekességek, a finom ételek, pálinkák. :) Mi a magunk részéről megtettünk mindent, hogy segítsünk az előrehaladásban; a készített képek, videók, az elkészült túraútvonal mind felkerülnek az internetre, hogy mindenki számára elérhető legyen, hogy más is láthassa, mi mindent nyer azzal, ha ellátogat ide.
Nekem, városi gyereknek olyan élményt nyújtott ez a térség, mely egyedülálló, utánozhatatlan és pótolhatatlan, a többiek nevében is mondhatom: még találkozunk!




Köszönetet szeretnénk mondani a HaKöSZ (Hallgatók a Közösség Szolgálatában) országos képviseletének, hogy támogatásukkal segítették munkánkat, s hogy a Corvinus Egyetemi Napok keretein belül szervezett "Együnk együtt Encsért" programmal 200.000Ft-ot gyűjtöttek az encsi kistérség megsegítésére.
Köszönetet szeretnénk mondani a Budapesti Corvinus Egyetem Agrárközgazdasági és Vidékfejlesztési tanszékének, a nyújtott anyagi támogatásért.



Szerkesztőtársam, Cranky nevében is köszönjük a krasznokvajdaiaknak és mindenkinek a felejthetetlen élményt,a figyelmet és köszönjük, hogy elolvastátok a blogot! :)

Keddi összefoglaló

Kedden délelőtt útnak indultunk, hogy meglátogassunk két, egymással kontrasztban álló települést; Abaújszolnokot, Gagyapátit és Csenyétét.

Abaújszolnok első emléke 1256-ból származik. A szolnoki nemesek földje volt, 1256-ban Nyéstával volt határos. Egykoron a történelmi Abaúj vármegyéhez tartozott, amely a nevét az Aba nemzetségről, illetve az általuk épített Abaújvárról kapta. A török hódoltság idején elnéptelenedett, Rákóczi telepítette be ruszinokkal. A falut többnyire romák lakják, jellemző a lakosokra a mély szegénység, melyből nem tudnak kitörni. Ugyan található a faluban egy ún. kulcsos ház, mely a turistáknak szolgálna ingyenes szálláshelyül, azonban abból a falakon kívül nem maradt semmi, sok helyen még a falat is kilopták. Megkerestük Marika nénit, a kedves helyi idős hölgyet, aki a templom kulcsát őrzi. Megmutatta nekünk a görögkatolikus templomot, melybe mindössze már csak hárman-négyen járnak. A templom rendkívül szép, azonban legutoljára több, mint 50 évvel ezelőtt restaurálták és ez meglátszik; a falak sok helyen rendkívül repedezettek, de még sincs azért válságos állapotban. Marika néni énekelt nekünk egy ruszin vallási dalt, melyet még az ő ősei tanítottak neki. Elmesélte, hogy a templomból megpróbálták "kijátszani" a Szűz Mária oltárt, de ő megakadályozta. Féltve őrzi a templom minden kincsét.

Fő Tér, Gagyapáti

Gagyapáti, avagy "tündérország" egy törpefalu, a maga kb. 20 bejelentett lakosával. Ez az egyik település a háromból Magyarországon, melyen 2002 és 2006 között egyetlen bűncselekmény sem történt. A faluba belépve tényleg olyan érzése támad az embernek, mintha tündérországba érkezett volna. Sehol egy lélek, madarak csiripelnek, rendezett, takaros kis házak, kertek fogadják az arra látogatót, a domboldalon színes virágok nyílnak és a nyárfa termését úgy fújja a szél, hogy az embernek olyan érzése támad, hogy nyáron havazik és álomvilágban él, mindezt tudatmódisító szerek nélkül. A faluból minden nap összesen 2 busz indul, egyik reggel 7-kor, a másik délután 4-kor, kisebbség nem lakja.

A csenyétei református templom 

 Lassan azonban leereszkedünk a fellegekből és nagyot koppanunk a talajon; Csenyétét is bemutatnám. Magyarország legszegényebb településén kb. 500 fő él, ez a szám azonban évről évre több tucatnyival gyarapodik, 2 család kivételével mindenki roma származású. A zsákfalu festői környezetben fekszik (feküdt), régen erdők szegélyezték a falut, mára azokat kivágták és eltüzelték. Alapítványi házakat építettek a faluba a jobb életkörülmények biztosítása érdekében, ottjártunkkor, 3 évvel az átadásuk után a beton alapot alig lehetett megtalálni; lebontották az egészet. A hivatal be van deszkázva, rajta megtépett magyar zászló fityeg. Előtte a postaláda széttörve. Mögötte a domboldalon református templom düledezik, nagy nehezen átvágjuk magunkat a rekettyésen és megközelítjük. Belépünk és megdöbbentő látvány fogad. A templomból a falakon és az Úr Asztalának egy lábán kívül nem maradt semmi. Se padló, se mennyezet, se ablak, se oltár, se padok, semmi. A falak telefirkálva, a keresztlécek füstölgönek, le vannak szakadva, előző nap valaki felgyújthatta. A falut körbejártuk, épp egyik ház tetőszerkezetét bontották/lopták le, a gyerekek vagy az iskolában voltak, vagy az utcán szaladgáltak, de barátságosan fogadtak minket, akárcsak a felnőttek. A faluban működik egy uzsorás is, akinek ingatlanja közép-felsőosztálybeli kinézettel rendelkezik. Tavaly ottjártunkkor a náluk sörre elköltött pénzünket ott helyben adták kölcsön. Miután eleget láttunk az "ellenpéldából", hazaindultunk.

Délután a túra utolsó előtti szakaszának a bejárása folyt, mely elmondások alapján az eddigi legszebb panorámát kínálta. Mindössze egy rövid, összekötő szakasz maradt és azzal el is készül a Krasznokvajda közeli túra!

Hétfői összefoglaló

A nehézkes ébredés után mindenki rendkívül másnaposan frissen érezte magát. A gyors reggeli eligazítás után Ádámmal egészen érdekes feladatot kaptunk; videóra kellett vennünk kis csapatunk egy napját, mely -így utólag, visszanézve a felvételeket-, nagyon vicces lett. Első utunk Szlovákiába vezetett, Nagyidára,  ahol a romatelepen tettünk rövid látogatást. Ami ott fogadott minket, egészen elképesztő volt, valószínű Arany János nem erre gondolt, amikor megírta művét. Az oda telepített romák düledező viskókban laktak, a látvány borzalmas volt, így nem is maradtunk ott sokáig.

Ezután Komarócra mentünk, ahol Szaniszló Sándor, a Kanyapta-menti településszövetség elnöke, aki 16 és fél évig volt polgármester,- látott minket vendégül a vállalkozók házában. Bemutatta, hogy milyen egy szlovákiai magyar önkormányzat helyzete és hogyan működik ott a vidékfejlesztés. Rávilágított a térség problémáira, előnyeire és hátrányaira, megtudtuk, mi a közeli vasmű hatása a környezetre és az itt élőkre. Több projekt is folyik a térségben, határon is átnyúló együttműködés eredményeként létrejött egy szoftver, mely a határtalan térségen belül nyújt segítséget vállalkozóknak; a magyar, szlovák és angol nyelven működő programban mindenki láthatja, ha valahol kínálat jelenik meg, akár eladás, akár munkaerő terén. Másik, kezdődő projekt is szintén átnyúlik a határon: a kanyapta-menti pataknak és egy magyarországi pataknak 27km-es szakaszát fogják a kommunális hulladéktól megtisztítani, ezzel nem csak a tájképet javítva, hanem az árvízveszélyt is csökkentve. Az előadás végén egy parádés interjút is készítettünk Szaniszló Úrral, mely majd a későbbiekben megtekinthető lesz az interneten.

Hazafelé úton még a Buzita és Komaróc melleti bűzös-vízforrásnál is megálltunk, mely tényleg büdös. Meg víz is.Egyedülálló ásványianyag-tartalmával vívta ki érdekességét.

Délután az 1. számú túraútvonalat jártuk be, mely Keresztétéről indul. A keresztétei polgármesterrel Guszti interjút készített. A polgármester szeretné, ha a faluból még inkább üdülőfalu válna. A polgármester Úrnak finom a pálinkája.

Koraeste még készítettünk pár vágóképet Krasznokvajda határában a festői tájról, lejátszottuk a Krasznokvajda-Budapest barátságos futballrangadót (1:0), majd belevetettük magunkat az éjszakába.

Vasárnapi összefoglaló

A vasárnapunk egészen tartalmasra sikeredett. A reggeli megbeszélés után, csapatostul ellátogattunk Kányra, a görög katolikus templomba, hogy részt vegyünk a vasárnapi misén. Nekem személy szerint ez egy egészen új élmény volt, mivel, hogy még az életem során soha sem jártam görög katolikus misén. Nem mondanám, hogy rövid volt, de unalmasnak sem titulálnám. A templom gyönyörű freskókkal, szépen díszített oltárral ékeskedik, és minden mással amire egy templomnak szüksége lehet. A helyiek a misét végig énekelve, teljes csenddel megtisztelve kísérték. Próbáltuk mi is követni a szokásokat, és a rituáléhoz hűen ülve illetve állva (mindig a kányiak mozdulataira reagálva) figyelemmel kísértük.
Egyébként Szabó Rolanddal (aki nem más mint a pap) interjú is készült, sőt utána még számos érdekes dolgot meg tudtunk a vallásról, a helyiekről, illetve a pap karrieréről.

Interjú készült még Tóth Tiborral, a krasznokvajdai rendőrrel is, aki egyébként másodállásban az ImPeZo kocsma tulajdonosa és csaposa is. Szerencsére nem sok bűntényről tudott nekünk beszámolni, ezek közül is a legjellemzőbb bűntények általában lopások, legyen az vas, vagy akár répa, kukorica. Szerinte az ilyen jellegű bűncselekmények érezhetően megnövekedtek, mióta a segélyezési rendszer megváltozott, és álláspontja szerint rohamosan növekedni is fog ez a jövőben amennyiben a munkalehetőségek, illetve a segélyek mértéke nem változik.
Elmesélte még a véleményét a környéki iskolákkal kapcsolatban, amelyek szerinte meglehetősen rossz helyzetben vannak. Bár a számítástechnikai felszerelések egészen jók, hála a pályázati pénzeknek, egyes intézmények ennek ellenére közmű ellátottság hiányaival küzdenek. Csenyétén például sem víz, sem pedig fűtés nincs az iskolában. Néhányak véleménye szerint megoldás lenne, ha az iskolákat újra egyházi kézbe adnák.


Ismét ellátogattunk Büttösre, ahol kifejezték örömüket itt tartózkodásunk révén. Rendkívül segítőkész, és kedves emberekkel találkoztunk, akik nem csak tőlünk várják, hogy megoldjuk a helyi problémákat, hanem hajlandóak velünk együtt dolgozni, és segíteni a mi munkánkat amennyire csak lehet.
Megtudtuk tőlük, hogy a közbiztonság az utóbbi időben kissé megromlott, ám mikor kissé jobban belemerültünk a történetbe, tisztává vált, hogy ez tulajdonképpen annak köszönhető, hogy a helyi cigányság egy családról kettőre növekedett. A tősgyökeres büttösi romákkal semmilyen probléma nincs. A gond azokkal van, akik nem régiben költöztek a faluba, és elég "rendetlenek", ahogy a helyiek említették.

A közeli értékek közül csupán a Csorgó patakot említették meg melynek a vize iható, egyébként a helyiek szerint nincsenek a környéken természeti értékek
Csenyétén az iskolában nincs víz, az iskola dolgozói a szemközti hivatalba járhatnak át, a gyerekeknek nincs semmi megoldás. Az iskolában nem arra kapnak pénzt, amire igazán szükség lenne; a számítógépek például a legkorszerűbbek. Az integrációs program keretein belül csak kirándulásokra kapnak pénzt, valódi programokra nem. A fűtést nem tudják kifizetni, de a számítástechnikai felszereltségük elsőosztályú. Az iskola szeretne egyházi intézménnyé válni.

Laciék csapata pedig folytatta a GPS-es túraútvonal készítést. Ezúttal a Krasznokvajda környéki dombos útvonalat járták be. Az eredeti útvonalat sajnos idő szűkében nem sikerült bejárni, de a problémát gyorsan áthidalva két csapatra bomlottak, megosztva ezzel a távot. A térképen megjelölt útvonal csodaszép, a lankáknak köszönhetően egészen látványos, néhol viszont elég járhatatlannak bizonyult. Előfordulhat ugyan, hogy a térképen szerepel rosszul a jelzés, de így vagy úgy a jelenlegi utak helyenként elhanyagoltak, beszántották, vagy erdőt telepítették rá. Az táv kétharmada, háromnegyede jó, a maradék része viszont elég pocséknak bizonyult.

Második nap összefoglaló

Brékó, brékó, Pongó jelentkezik a hegyről.

A tegnapi délutánon a fő program a túraútvonal-bejárása volt, amin a GPS koordinátákat rögzítettük, valamint még délelőtt részt vettünk egy birkanyíráson.

A birkanyírás során interjút készítettünk a tanya tulajdonosának édesapjával, aki többek közt a helyi megélhetési lehetőségekről, a helyi viszonyokról beszélt nekünk.

A túra szép tájakon vezetett keresztül, érdekesek voltak a határkövek, melyek Magyarország és Szlovákia határát jelezték. A két ország között nagy "kontraszt" látszódott; Szlovákiában mezők, Magyarországon erdők találhatóak. A kilátás rendkívül szép, az út azonban biciklivel járhatatlan és gyalogosan is nehezen lehet közlekedni, mivel gyalogút nincs kialakítva, s többször kukoricamezőkön vezetett keresztül az ösvény.

A kányi látogatásunk során a pappal beszélgettünk. A falu központjában görögkatolikus templom található, mely a kb. 60 fős faluban rendkívül nagynak számít. Ennek oka az, hogy az elcsatolások előtt ez a templom 10 községhez tartozott. A keresztény ünnepek rendkívül jelentősek a faluban, a templom mintegy zarándokhelyként is működik pl. a húsvéti ünnepekkor. A faluban Polgármesteri hivatal nem üzemel, a polgármester Krasznokvajdán lakik. A falukép szép, a házak karbantartottak, s a templom környéke is igényesen lett felújítva. Keresztétével összevetve itt nagyon várják a turistákat, a görögkatolikus értékeket szívesen megmutatnák az odaérkezőnek, azonban semmilyen szálláshely nincs kialakítva

Összefoglaló az első napról

Mivel író társammal, Crankyvel csak az esti órákban érkeztünk meg Krasznokvajdára, így az addigi aznapi eseményekről csak az esti összefoglalóban tájékozódhattunk.

Az első napon 5 csoportra oszlott a társaság és így, külön-külön indultak felfedezőútra a térségben.

Gusztiék csoportja Keresztétére látogatott, ahol a polgármesterrel beszéltek, majd értékleltárt készítettek, a falugondnok, a falu legöregebb embere, Ede bácsi segítségével. Feltérképezték a falu értékeit, megismerkedtek a helyi érdekességekkel; régen keresztes lovagi erődítmény állt a közelben, amelynek területe ismert, de még sosem voltak ásatások. A közeli tölgyes erdő, szarvasgomba-lelőhely és a források szintén emelhetik a térség turisztikai értékét. Így közösen, térképen összeállítottak egy turistaútvonalat, melyet bejárnak. Állandó lakosság 78fő, az aktív csak 20-25, télen még kevesebb. Optimista, kedves emberek. Falu néhány örege nem szereti a változást. 1 millió adakozás megmentette a falut.

Pali bácsiék csapata, Szászfai roma családokat próbált felkeresni. Szám szerint két családdal sikerült felvenni a kapcsolatot. Elsőként Kiss Zsoltot keresték fel otthonában. A csapat elmondása szerint kedves fogadtatásban volt részük, és számos helyi információra is sikerült szert tenni. A legszembeötlőbb és talán az egyik legfontosabb dolog amit megtudtunk, hogy a községben komoly harcok folynak a munkáért, akár romákról akár nem romákról van szó. Éppen ezért a személyes sikerek sokszor irigykedésbe fulladnak. Ennek kapcsán hallottunk a helyi vegyesbolt esetéről, ami nemrégiben bezárt, pontosan az irigység okából kifolyólag. Természetesen próbálunk utánajárni a dolgoknak, meghallgatni ezt a történetet más szemszögéből is.

Elindult a blog!

Sziasztok!

Ezen az oldalon lesznek olvashatóak a krasznokvajdai gyakorlatról készült bejegyzések, melyek mellé igyekszünk minél több képet mellékelni.
Naponta több rovattal jelentkezünk. Minden nap írunk egy rövid összefoglalót az aznapi történésekről, tapasztalatokról.  A BSB azaz a BackstageBlog rovatunkban igyekszünk összeszedni a napi vicces dolgokat, eseményeket.

Azért látogattunk el Krasznokvajdára, hogy  a környék értékeit feltérképezve készítsünk egy konkrét túraútvonalat, mely több falun is átvezetve megmutatja a térség természeti értékeit, s ezt az internetre feltöltve turistákat vonzzunk a környékre. Helyi lakosok bevonásával megvizsgáljuk a helyi értékeket, erőforrásokat melyek érdekesek lehetnek, s ezekről fényképeket, dokumentációkat, videókat készítünk, melyekkel szintén népszerűsíteni szeretnénk Krasznokvajdát és környékét.